A fogyasztói szabályzás az elektromos energia-felhasználó fogyasztásának változása, annak érdekében, hogy az energia iránti kereslet és a kínálat jobban illeszkedjen egymáshoz. A kínálati oldalon csak korlátozott lehetőségek vannak, mivel egyes termelőegységeknek hosszú időbe telhet, amíg teljes teljesítményre kapcsolnak, más egységek üzemeltetése nagyon drága lehet, és a kereslet időnként nagyobb lehet, mint az összes rendelkezésre álló erőmű kapacitása együttvéve. A fogyasztói szabályzás arra törekszik, hogy az energia iránti igényt szabályozza, nem pedig a kínálatot.

 

A közműszolgáltatók többféle módon is jelezhetik ügyfeleiknek a keresleti igényeket, beleértve az egyszerű csúcsidőn kívüli mérést, amikor a nap bizonyos időszakaiban olcsóbb az áram, és az intelligens mérést, amikor kifejezett igényeket vagy árváltozásokat lehet közölni az ügyfelekkel.

 

Az ügyfél módosíthatja az energiaigényt úgy, hogy elhalaszt bizonyos, nagy mennyiségű villamos energiát igénylő feladatokat, vagy dönthet úgy, hogy magasabb árat fizet a villamos energiáért. Egyes ügyfelek fogyasztásuk egy részét átállíthatják alternatív forrásokra, például helyszíni napelemekre és akkumulátorokra.

 

A keresletre adott válasz egyszerűen úgy fogalmazható meg, mint az elektromos energiaellátás technológiailag támogatott gazdasági elosztási rendszere. A fogyasztói szabályozás során az önkéntes adagolás árösztönzőkkel valósul meg - alacsonyabb nettó egységárakat kínálnak a csúcsidőszakokban történő csökkentett energiafogyasztásért cserébe. Ennek közvetlen következménye az, hogy a csúcsidőszakokban a felhasználást (terhelést) nem csökkentő villamosenergia-kapacitás felhasználói közvetlenül vagy az általános díjtételekbe beépítve " többlet egységárat" fizetnek.

 

Sok országban egy napon belül különböző tarifák vannak, ez növeli a tárolási technológiákban rejlő lehetőségeket. Ilyen például a Portugáliában változó villamosenergia-tarifa: